8ball blogja

Most, így éjszaka támadt kedvem blogot indítani. Nem tudom van-e értelme, de tök népszerű dolog, és naplót úgysem írtam soha, szóval lehet hogy jó ötlet.
Olvashattok itt mindennapi történésekről, a passziómról, az autózásról, autóépítésről, versenyzésről (az egész blog leginkább ezekről fog szólni).
Kezdeném azzal, hogy 8ball az internetes nevem, ezt használom már egy jó ideje. Ezt egy ismerősömtől kaptam, elég találó, de hosszú története van.
Budapest 3. kerületében élek, születésem óta itt lakom (valamivel több mint 18 éve), ezen a kerületen belül mozgok, dolgozom, szaladgálok. Egyszer költöztünk mióta élek, a Tímár utcai hévmegálló magasságából Békásmegyerre. A mai napig itt megy a pörgés, elég sokan ismernek errefele.
Nevezhetnek engem mindenesnek, mivel dolgoztam rendszergazdaként, tananyagszerkesztőként, adatdigitalizálóként, jelenleg pedig pizzafutári állást töltök be egy népszerű, országszerte ismert franchise vállalatnál. Ez természetesen átmeneti, képzettség nélkül nem megy más, szaladgálni, autót vezetni meg úgyis imádok. Érettségi előtt talán ez a legjobb munka, amit választhattam. Mielőtt nem volt jogosítványom, rendszeresen róttam a közutakat, őszintén meg kell mondanom, hogy ma visszagondolva erre sem tartom felelőtlenségnek, és egyáltalán nem bánom, hogy ezt tettem. Szerelmes vagyok azokba a fémtárgyakba, amiken kerék van, és egy olyan élőlényt hivatottak hordozni ami náluk 10-15X könnyebb. Gyári autók nem kifejezetten tudnak lázba hozni, csak idősebbek, az amerikaiak és amelyeknek napjainkban az újkori ára meghaladja a 20 millió forintot. Természetesen ennyi kritérium alapján korántsem kategorizálhatjuk, miket szeretek. Idős lehet egy trabant, amerikai lehet egy natúr VW Bora és 20m ft-os lehet egy Merci G terepjáró, amitől hányingert kapok. Node ha például egy 25 éves amerikai Honda Accordról beszélünk (amit nemrég vettem), vagy egy új Audi A8-ról, akkor más a helyzet. Semmivel nincsen kifinomultabb ízlésem, mint az átlagnak, de engem nem hoz lázba egy grande punto, egy új corsa vagy egy újabb gömbölyű csoda. Ugyanakkor nem vagyok összekeverendő egy NDK-CCCP kockával, akinek a lada, trabant, wartburg az autó, a panni motor meg a kétkerekű jármű. Ízléses, formás, inkább kissé kocka régi autók. Na ezeket tartom én valódi autónak. Hadd zörögjön a futómű a kőkemény precíz szilentek és stabilizátorok miatt, szakadjak meg a kormány tekerése közben, és ne kelljen várnom az elektromos gázpedál miatt. Halljam magam körül a forgalmat, halljam a menetszelet, a motorhangot, a turbó százhatvanezres percenkénti fordulatát, és a kegyetlen szívóhangot felhúzott ablaknál is. Ne függjek számítógépektől, akik nem engedik meg, hogy kilinccsel előre vegyem be a kanyart. Én az autót érezni akarom, irányítani, nem bízom az irányítást holmi szerkezetre, ami bináris számokkal üzemel, mint ez a gép, amivel most beposztolom az első bejegyzésemet, és a blog.hu szerver - a másik gép - elérhetővé tegye sok más ilyen kütyünek.
Az autómban csak világítást, szórakoztató elektronikát, és műholdas navigációt tűrök meg, és egyéb apróságokat, amik nem befolyásolják az autó közvetlenségét.
Szóval nekem ez a szemléletem az autókkal kapcsolatban.
Könnyen megeshet, hogy a blogot el fogom hanyagolni, mert nem sok időm van ilyesmire. De ha kedvet kapok, akkor ehhez hasonló terjedelemben olvashattok az autóm átalakításáról, egy verseny kimeneteléről, egy véleményemről, vagy akármi másról. Aki olyan fazon mint én, úgyis rákattan.